Fotók: Ms.Tifa
"Elképesztő volt, nagyon tetszett! :) A társaságnak mi ketten, Tifával képeztük az "aktív részét", rengeteget kirándultunk, és fotóztunk. Nagyon szívesen visszamennék még ezerszer, és Tifa is így érez. Egyébként ez olyan érdekes. Ha kicsit is érdeklődik az ember Japán iránt, egészen addig, amíg nem megy ki egyszer, nem tudja milyen is lehet ez az érzés. Egyszer kimész és örökké vissza fogsz vágyni. Én nagyon szeretem Japánt, az egésznek a hangulatát, kultúráját, gazdag történelmét, népművészetét és minden össztevőjét. Sok dolog érdekel és szívesen, sőt önkéntelenül is alkalmazkodom a helyi normákhoz. Tifának eleinte furcsák voltak az ottani szokások és az ott élő emberek hozzáállása a dolgokhoz, de mindez engem egy cseppet sem zavar. Teljesen képes lennék ugyanúgy élni, mint ők, ugyanazon szokások szerint.
Aztán amióta először hazajöttem mindig észreveszem a felettem elszálló repülők zaját és mindig eszembe jut Japán és hogy ott szeretnék lenni.
Viszont tényleg gazdaságosabb hosszabb időre kimenni és úgy körülnézni plane, hogy minden évszakban szeretném látni, mert mind tartogat valamit az ember számára :)
Többen is kérdezték mi tetszett a legjobban. Előző alkalommal már voltam az EdoMura tematikus parkban, bővebb írásos beszámoló itt :)
http://sangsahwa.wordpress.com/2010/09/10/japan-nyaralas-2010-augusztus-19-edomura/
Akkor kevesebb helyen jártam, meg rövidebb időt is töltöttem kinn, de ez volt a legjobb része. Nagyon megtetszett a hangulata és az, hogy visszarepített a hely a régi Japánba.
Így a mostani útnál is az egyik kedvencem a tematikus park volt :) Ezúttal egy film parkba is mentünk Kiotón belül.
Az egyik legjobb Shirakawa-go parasztházikós vidéki települése volt, mert rettentően élveztem, hogy egy több száz éves házban szálltunk meg, ahol tatamin és futonon aludtam és este a tradicionális nagyon isteni japán vacsi után megmártózhattam az onsenben.
A másik pedig Miyajimán a Momojidani völgy volt tele a juharfákkal és a gyönyörű természet látványa melengette a lelket. A folyó hideg volt és krisztály tiszta és csak kis sétát kellett tenned az őzikékig.
Inkább az ilyen vidékibb helyeket szeretem, mert sokkal közelebb visznek a régi Japánhoz és a régi kultúrához.
Egy kis sztori:
Kiotóban épp Tifával a város egyik külső részén lévő templomhoz és késő Edo kori militarista szálláshelyekhez igyekeztünk. Arrafelé nem sok busz járt és még beugrottunk a sarki közértbe kaját venni előtte. Leültünk a buszmegálló közvetlen szomszédságában hívógatóan félárnyékos virágágyás szélére. Megjegyzem pad nem sok helyen van, enni meg nem nagyon esznek útközben vagy a parkokban a japánok. Mi a virágágyás szélén ettünk, mivel alkalmasabb helyet nem találtunk. Mi lettünk a látványosság. Egy idős bácsi többször is elsétált előttünk és minket nézett, majd összeszedte magát és persze japánul megkérdezte, hogy ízlik a kaja. Japánul válaszoltam, még jó étvágyat is kívánt. Nagyon örült, hogy szóba álltunk vele pláne, hogy még értette is, mert japánul kapott választ. Kérdezte honnan jöttünk, meg ilyen általános kérdések. Aztán a kicsivel arrébb álló fiatalabb srácnak büszkén újságolta, hogy magyarok vagyunk ^^ A srác pedig megkérdezte hogy van magyarul az a szó, hogy “Magyar”. Persze ezt egy japán sem tudta kimondani :) Az a “gy” betű eléggé nehéz nekik XD
-Predátor Bambi XDVagy például az egyik kedvencem: megállapítottuk, hogy a Miyajimai őzek akár sült halat is esznek. Miyajimán van egy tradicionális és isteni finom sütemény, ami sehol máshol nem kapható (sajnos). "Maomiji manjuu" a neve. A manjuu egy kínai eredetű édes sütemény, azt hiszem eredetileg babcipó, a momiji pedig a juhar. ( Hihííí! Ismerek egy srácot, akit így hívnak,- de őt mindenki ismeri ^^- Lona)
Nem juhar ízesítésű, hanem juharlevél formájú. Ez az egyik legelterjedtebb fa Japánban, mert a levele nagyon dekoratív és, mert ősszel több árnyalatban is tündököl. Miyajimán pedig egy egész völgynyi van belőle. Szóval a sütiket is ilyen levél formára sütik. Egyébként puha piskóta benne a legkülönfélébb töltelékekkel (vanília krém, csokoládé pudding, lekvár, szezámmag, bambusz, édesbab, sajtkrém, stb…). Szóval én ilyet szerettem volna enni, de még sosem láttam képen sem. Kiszúrtam egy standot, ahol level formájú valamit árultak. Azonnal vettem is egyet. Az volt a gyanús, hogy belerakták a forró olajba… Aztán kiderült, hogy az nem süti, hanem levél formájú hal, pálcikára tűzve… Hát nem ettem meg. Más sem kérte, kukát meg hiába mászkáltunk, sehol sem találtam. Aztán egy kis félreeső helyen szembe jött egy magányos őzike. Tifa és Tomi mondta, hogy adjam oda az őznek, de gondoltam az őzek nem esznek halat!!! Viszont addig unszoltak, míg oda kínáltam a halat neki. Azonnal le is kapta a pálcikáról és bár nem túl jóízűen, de elcsámcsogott rajta XD
Aztán Kiotóban van egy hely, a Fushimi Inari, ahol a hegyre több ezer torii vezet fel. Közben itt-ott Shinto Inari szentélyek vannak. Már sötét volt, amikor jöttünk lefelé és egyszer csak furcsa hangra lettünk figyelmesek. Közelebb érve észrevettük, hogy az egyik adománypersejen egy cica alszik teljesen kényelmesen kinyújtózva és iszonyat horkol XD Fényképeztem vakuval, meg közelről le is videóztam, de semmire nem kelt fel :D
Amúgy ennél a szentélynél van egy omokaruishi, azaz könnyű-nehéz kő. Úgy tartják, ha kívánsz valamit és a kő nehéz lesz majd könnyű -vagy talán fordítva, már nem vagyok benne biztos- akkor valóra válik a kívánságod. A japánok rettenetesen szeretnek kívánni dolgokat, sok ilyen van még, mármint ahol kívánni lehet valamit. Pl. ott vannak a szentélyeknél kiakasztott fából készült kívánság táblák. Ráírod a kívánságod és kiakasztod a megjelölt helyre. A pap bizonyos időközönként összeszedi és mindegyik kívánságért külön imádkozik. Én is kívántam XD Ha valóra válik a kívánság, el kell mennem oda még egyszer és megköszönnöm :)
Van kívánságfa a Tanabata ünnepén is. Ez egy nagyon régi legendára vezethető vissza, ahol egy mennybéli lányka, aki az isteneknek varrogatta a ruháikat beleszeret egy parasztfiúba, illetve fordítva. A lány apja engedélyezi a házasságot, azonban az esküvő után mind a lány, mind a fiú elhanyagolja a feladatát és csak a mókának él. Az isteneknek lerongyolódik a ruhájuk, a nyáj pedig gazdátlanul kóborol. Az apa nagyon haragos lesz és elválasztja egymástól a párt, egy széles és átúszhatatlan folyót teremt közéjük. Mivel a fiatalok nagyon vágyakoznak a másik után, és hosszan könyörögnek, hogy újra együtt lehessenek, az apa megengedi, hogy minden évben egyetlen napon találkozhassanak. A lány és a fiú csillaga (Orihime a lány – a Vega Csillag japán neve, mely a Mérleg csillagkép legfényesebb csillaga, a fiú neve pedig Hikoboshi, ami az Altair japán neve, a Sas csillagkép legfényesebb csillaga) minden évben csak ezen az egy napon halad, találkozik, vagy kerül együttállásba. Szóval ezen a napon a Japánok egy kis színes cetlire felírják a kívánságukat és kiakasztják egy ilyen kívánságfára. Abban bíznak, hogy az ezen a napon felírt kívánság csakúgy teljesül, mint Orihime és Hikoboshi kívánsága, hogy újra lássák egymást.
Aztán ott vannak a jóscetlik is, amiket a templomoknál Omikuji néven árulnak. Rajta van egy jóslat, valami jó vagy rossz, ami várhatóan történni fog veled. Ha rossz és nem szeretnéd, hogy bejöjjön, akkor ki kell kötöznöd egy fára, ha pedig jó és szeretnéd, hogy bejöjjön, akkor meg ezért kell felkötöznöd egy fára. A legtanácsosabb, ha mindenképp kötözöl :) "
Hijikata elárult még pár apróságot, például, hogy az itthon japán édességeken eddzett gyomorral sem mindig biztos, hogy bírható a helyi koszt, de ez infóim szerint Tifának és Tominak okozott néha gondot, ő maga jól bírta, és nekünk is elmélyülten mesélte, hogy azért nem szabad az evőpálcikát beleszúrni az ételbe, mert az nagy tiszteletlenség, és ha jól emlékszem van némi köze a holtak világához is. Mindannyian elfáradtak a körút során, esténként erős izomfájdalom vett rajtuk erőt, volt, hogy nekünk is csak kevés életjelet tudtak magunkról adni, ha éppen olyan helyen jártak. Apropó! Az sem mindegy, hogy milyen módon kommunikálunk az itthon maradottakkal, japánban például már nem működnek a mi mobilkészülékeink nagy része, és a laptopok feltöltése is gondot okozhat itt-ott.
Nagyon köszönöm a lányoknak az élménybeszámolót, nekem leginkább az tetszett benne, hogy nem a mindenki által ismert arcát keresték az országnak, hanem kaptunk egy kis kóstolót a helyi természeti és vadvilágból is :)
-Európai Szamuráj ^^