Oldalak

2014. június 23., hétfő

Godzillas in white dress - Ami nem öl meg, az erősebbé tesz :)

A kezdet…..

Most ugyan ismét nem cosplayről lesz szó, viszont úgy gondolom, hogy olvasóim nagy részét érdekelheti majd ez az összegyűjtött „tapasztalat-csokor”, ha házasságra adják fejüket, legyenenek nő-vagy hímnemű egyének.

Bevallom, sokáig úgy gondoltam a házasságra, mint egy papírra, amit adnak, ha elmegyünk és a nyilvánosság előtt színt vallunk, hogy szeretjük egymást, és összetartozunk. Így amikor végre-valahára közel 9 év „vadházasság” után úgy döntöttünk Balázzsal, hogy összeházasodunk,- mert már eléggé ismerjük egymást, és elvagyunk, hát akkor hitelesítsük-, úgy gondoltam, jó lesz nekem egy tojáshéj színű kiskosztüm, aztán jól van. Majd Tifám, - aki nem mellékesen a tanúm – rábírt, hogy azért nézzek körül a neten, mert ez egy nagy nap, illik hát elgondolkodni valamilyen menyasszonyi ruhán, még ha nem is a klasszikus, abroncsos verziót választom.
Ezzel vette kezdetét az örömökkel és csalódásokkal teli keresgélés, és lényegében ezt a kálváriát osztanám most meg veletek, hátha valaki hasznát veszi a jövőben….





A hisztis menyasszony…

Bevallom, volt egy rossz érzésem az egésszel kapcsolatban, mármint, hogy nem lesz egyszerű menet a dolog, és igyekeztem mindent időben elintézni, hogy ne kelljen feleslegesen idegeskedni, illetve szerettem volna elkerülni minden lehetséges „feszültségi pontot”, ami felmerülhet. Egy volt kolléganőm esete jutott az eszembe, aki módos családba készült beházasodni, és a szó szoros értelmében „menyasszonyi ruhás Godzillává” vált az esküvője napján, illetve az azt megelőző időszakban.
A legjobb hatást szerette volna gyakorolni a násznépre és leendő családjára is, ezért teljes lelki terrortámadásnak vetette alá szüleit és testvéreit a nagy nap felé közeledve. Megszabta mindenkinek, mit vehetnek fel, mit nem ehet az édesapja a lagziban, hogy a papa radikális emésztése közepette el ne pukkantsa magát mindenki előtt, állandó forró drótban állt  a cukrásszal, hogy újra és újra módosítsa a tortát, valamint kiborította a rendezvényszervezőt is, végül leendő férjével is összeveszett. Na ezt a példát semmiképpen sem szerettem volna követni, mert bár ő nem volt rossz ember, de görcsös akarása annyira erős volt, hogy ennek következtében neki, saját magának sikerült a nagy nap előtt romba döntenie az egész ünnepet…s azóta el is váltak már.



Nézzünk menyasszonyi ruhát…

Én azt mondtam, hogy egyszerre több vasat is a tűzbe tartok, már ami a ruha kérdést illeti.
Úgy gondoltam, érdemes több helyen is érdeklődni, és rászánni az időt a nézelődésre, mert ha már úgy dönt az ember, hogy több tízezer forintot rászán egy ruhára, akkor az legyen kifogástalan, ugyanakkor igenis döntő az ár kérdése, mert nem két dolog viszi ám a pénzt egy esküvőn. Először is 10.000 HUF illeték az önkormányzat felé, templomi esküvősöknek a papnak szánt pénz ( a Katolikus Egyház fix, és borsos összeget mond, a Református Egyház nem mond összeget, hanem rád bízza)  Ha pedig már polgári esküvő, akkor számít, hogy mondanak-e verset, van-e pezsgős köszöntés, ének, satöbbi)
Vannak még a meghívók, itt darabszám után csökken az egy db meghívó/ár mértéke, van a torta, az étterem, ahol esztek majd, gondolni kell a násznép szállítására, illetve a nászút költségeire is. (repjegy, foglalás).
S akkor egy nagyon „fapados” esküvőd van, mert nincs fiáker, nincs vőfély, nincs menyecske ruha, a több szertartásos esküvő esetén helyszínenként valamilyen svédasztal, zenekar. (Igaz, akik menyasszony-táncra adják a fejüket, azok valamit visszakapnak ezen költségekből,de  az én számításaim szerint, manapság nem jön be belőle annyi, amit kiadtál, tehát ez bizonyos esetekben felesleges is, pl: kis létszámú esküvők)



Egy szó, mint száz, nekiálltam mérlegelni a számomra megfelelő lehetőségeket, és az alábbi csodaság jött ki:

  1. –Ugyan Tifám jelezte felém, hogy ő,. valamint Hijikatám netről rendeltek ruhákat maguknak Hubbimék esküvőjére, és érdemes lehet a külföldről rendelnem ruhát (étsd:Ebay), de ezt korábbi parókás rossz tapasztalataim miatt elvetettem ( Pl:Refia-átutaltam a pénzt, és semmit nem küldött az eladó, vagy Ashe: ugyan megjött a 7000 HUF-ért rendelt cucc, de a vámok és a kézbesítő futárcég –nem volt más választható- árai miatt ez 14000 HUF-ban állt meg)
  2. -Menyasszonyi ruhaszalonok: általában kölcsönzésre adják a ruhákat-nem mindegyik- és a tisztítóval együtt egy napra olyan 120-150 EHUF költséggel számolhatsz, és tény, ez elmarad a webshopok kínálatától.


3.-Apropó webshop…belföldi webshop… na itt indul a finomság….
Anyám ugyanis jelezte, hogy „nincs egy rongya, amit felvegyen”, nézzünk neki is egy alkalmi ruhát. Találtam is egy webshopot, amely az „elsőnek” tartja magát ( szándékosan nem írom ki a nevüket, bár megérdemelnék, ez ugyanis egy negatív feedback, de a célom nem az ő üzletük rontása, hanem a ti tájékoztatásotok, az ügyfél kommunikációjuk miatt hamar elpártolnak tőlük mások is ugyanis…)
Szóval adva van a webshop, kint van rajta, hogy csomagküldők, ez oké. Azonban mindenféle ruhával foglalkoznak, csak egy kis szelet az esküvői öltözék. Mivel nem a legolcsóbb kategóriából adtam le a rendelésemet ( értsd: rendelek két szakadt pólót egy övvel, hanem egy menyasszonyi, illetve egy alkalmi estélyi ruhát rendelnék, amely nem két forintba kerül, gondoltam, udvariasan rákérdezek, hogy van-e mód személyesen is megtekinteni az árut, illetve van-e próbalehetőség) Ezért az alábbi, nem túl erőszakos és nem túl rávezető üzenetet küldtem nekik via e-mail:

„Tisztelt Hölgyem/Uram!

Édesanyámmal ruhákat keresünk az esküvőmre, és ki is néztünk Önöknél két megfelelő darabot, egy menyasszonyi, illetve egy estélyi ruhát. Érdeklődnék, hogy van-e arra mód, hogy a termékeket egy adott címen megnézzük, illetve van-e próbálási lehetőség.
Szíves válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlettel:XY”

Meg is jött a kurta válasz, helyesírási hibákkal:





„KEdves XY!

Ahogy információs oldalunkon szerepel, csomagküldő webáruházvagyunk, ráadásul a ruhákat méretre rendeljük, így nem tudunk előzetes próba lehetőséget biztosítani.

Üdvözlettel,
XXX Anna
??? Webáruház”

Na erre durrant is az agyam, mert ez így nem igaz, raktáron lévő terméket kértem,- linkeltem be neki - plusz ha én ilyen választ adnék az ügyfélnek, aki kvázi érdeklődni akar nálam, - még ha egyszerűbb is szegény-és én ennyivel tudom kiszúrni a szemét, és lepattintom, akkor engem biza úgy lepontozna a főnököm, hogy nézhetném a fizetésem egy jó részét ( ami teljesítménybér…)




„Tisztelt XXX Anna!

Köszönöm gyors és „kimerítő” válaszát. Nem kerülte el a figyelmemet az, hogy Önök egy csomagküldő webáruház, végigböngésztem weblapjukat az üzenet írása előtt, de bíztam benne, hogy rendelésem mértéke ( egy db menyasszonyi ruha + egy alkalmi ruha egy idősebb hölgy részére) egy olyan árkategóriába esik, amelynél biztosított a próbalehetőség. Megkeresésem azonban egy készülő webes cikk forrásaként lesz felhasználva egy ismert női portálon, a cikkben pedig kitérek a különböző beszerzési helyek, ( akár webshopok) az Ügyfelek felé alkalmazott proaktív hozzáállására/ segítőkészségére. Több helyet is megkerestem, hogy olvasóink számára a legpontosabb képet adhassam a kiszolgálás minőségéről, és bizony Ön elfelejtett tájékoztatni a 2 napos cserére vonatkozólag, nem biztosított a garanciavállalásukról, valamint mérethiba esetén megadnak honlapjukon egy létező címet, ezért bátorkodtam azt gondolni, hogy ha már komoly értékben rendelnék Önöktől ruhát, akkor van mód személyesen is megtekinteni a terméket.
További sok sikert kívánok Önnek az Üzletszerzéshez, jelen hiányos és rossz minőségű Ügyfél kommunikációjával.


Tisztelettel: XY”



Persze ez kamu volt, mármint nem egy webes újságnak dolgozom, hanem egy pénzintézetnél, de mi komolyan vesszük a kommunikációt minden ügyfél felé. Nézeteim szerint, ha valaki kereskedésre adja a fejét, és mások vásárlásaiból tartja fenn magát, talán szíveskedjen  nem megsértődni, ha valaki ír egy sablonos üzenetet, hogy dolgoznia kell, mert sosem tudhatjuk, hogy a látszólag „egyszerű ügyfél az egyszerű kérdésével” valójában milyen költési szándékkal érkezik hozzánk…meg hát basszus! SZOLGÁLTATÁS….ez nem volt az… Ez LEPATTINTÁS volt, meg sem próbált megtartani, mint ügyfelet…s itt el is buktam a „nem leszek Godzilla elhatározásomat” , már az elején…kezdem megérteni a dühös menyasszonyokat…. L L L

Node térjünk vissza az eredeti témához:-ez annyiban kapcsolódik az előzőekben leírtakhoz, hogy TE vásárolsz, a TE pénzed, és ezért Te döntesz, hogy kinél költöd el, és mit vársz el cserébe…



(Folyt köv….egyszerre túl hosszú lenne….nemsokára jön az újabb adag)