Northern Cave Cosplay Hideout-Lona

Ugyan Off egy kicsit a téma, de ez itt a reklám helye! J

Nem Cosplay-ről lesz szó, hanem gépezetekről, de egyrészt ez is barkácsolás, másrészt, a motorozás a szabadságot jelenti, akárcsak a cosplay J

Egy kis bevezető: A Simpson Schwalbe a 60-70-es évek divatos kismotorja volt, de manapság éli csak újfent „második gyermekkorát”, kezd igen divatossá válni megint. Ennek oka, hogy a lassacskán veterán gépezetek még mindig hibátlanul futnak, árfekvésüket tekintve többek számára „elérhető álmok” ők, és alkatrészt is fillérekért lehet kapni hozzájuk, szemben az újabb gépekkel.

Nem kell hitelt felvenned, hogy a tiéd legyen ( csak arányításképpen az új Vespa robogó csekély 1,5 millió forintba kerül-- http://www.webrobogo.net/webshop/Vespa/Vespa-GTS-300-Super-robogo ) a Schwalbe olyan 70-80 ezerért már kapható-már ami nem rom!-. Igaz, nem árt, ha kikérjük egy szakavatott ember segítségét a vásárlás előtt, nehogy rejtett hibákba ütközzünk.

--ilyen egy Scwalbe, a miénk kék, de ez a szín nagyon jó!!! :)

Férjuram több, mint egy éve már a Schwalbék (fecske németül) fogságában él, holott korábban csak autók léteztek számára, a motorok nem. Már két motort épített meg alkatrészekből, legutóbb kissé felturbózott egyet, amely egy igen nagy „DÖG” lett ezáltal, és nem kisebb feladatra vállalkozott vele, mint túlélni egy igazi két napos motorversenyt,ebben a fantasztikus Pünkösdi időben (konkrétan csak kétpercenként zuhog!)

Azt nem tudni, hogy a Budapest Simpson Schwalbe Klub színeiben induló két versenyző (P. Balázs és K. Krisztián) hogyan fogja viselni a megpróbáltatásokat, de a klub Facebook-oldalán nyomon lehet majd követni a két napos versenyről folyamatosan feltöltött képeket, eseményeket J

Itt a blogban is lesznek majd képek a versenyről, várjuk a fejleményeket, és drukkolunk, mert hónapokon át készültek a fiúk fizikailag és szellemileg egyaránt, hogy túléljék az esetleges kellemetlenségeket, a hideget, a kemény földön alvást, az út közbeni szerelgetést, lerobbanást, egyebeket…

A versenyen mindenféle kismotorral lehet indulni, igaz, nem árt, ha valaki nem bízza a véletlenre a dolgot, és már némi tapasztalattal áll be a versenybe!

Hajrá Lovagok és Vasfecskék! Avantiiii!!!! :D

Német szótárt vagy google fordítót elő: http://de.wikipedia.org/wiki/Simson_Schwalbe

-"Őrült professzor" -még szerelés előtt a kormány :)

Megérkezett Balázs tollából a nagy fényerejű ledek bekötésével kapcsolatos infóhalmaz.
Nekem olyan benyomásom támadt a beszámoló olvasása közben, hogy a megfelelő eredmény érdekében érdemes előszedni a régi fizika könyveket a képletek értelmezése céljából :) Nagyon köszönöm "Férjegységnek" a cikket, hálám üldözze élete végéig :)

Zölden világító „energia” penge készítése---írta: Poós Balázs

A kívánt cél egy fénylő „energia” penge megalkotása volt, ami zölden világít és a színpadon elérhető közel sem teljes sötétben, (inkább félhomály) már megfelelő látványt nyújt.
Adta magát a lehetőség, hogy a korábban általam elméletben kitalált lézerkard (plazmakard) megoldást alakítsuk ki, de annak a plazma pengéjéhez minimum egy Paks 2 energiamennyisége kellene és nem lett volna egy túl jól viselhető a fegyver, ha egy 100 KV-os kábelnek kell becsatlakoznia bele és a parkolóban sem fért volna el az atomreaktor egy utánfutón J

Szóval maradt valami más, könnyebben megvalósítható megoldás.
Korábban évtizedekkel ezelőtt már játszottam plexivel (háromszögvonalzó), aminek az élét megvilágítva körbe minden oldalon látszódott a fény. Ezen emlékemet felhasználva álltam neki a kellék elkészítésének.
Az alkalmazott megoldás fizikai magyarázata az üvegszál technológiában is használt megoldással érthető meg legjobban. Az üvegszál egyik végén a belépő fény, a sűrűbb közegbe (az üveg sűrűbb, mint a levegő) belépve fénytörés miatt ide-oda verődik az üvegszál belsejében. Kérdés adódik, miért nem lép ki az átlátszó üvegből a fény. Ehhez meg kell értenünk a fénytörés egyik speciális esetét. Ilyen esetben az úgynevezett határszögnél* nagyobb beesési szögre van szükségünk, amikor a fény nem lép ki a közegből, azaz az üvegszálból, hanem abban 100%-ig visszaverődik, és bár nincs tükröződő felület, mégis a határszögnél nagyobb visszaverődési szög miatt minden esetben teljes mértékben visszaverődik. Ezen fizikai jelenséget kihasználva a fény, ami belép az elején kicsi veszteséggel lép ki az üvegszál végén.
Mivel az volt a célunk, hogy a plexi felület egésze világítson, ne csak a széle, vagy a vége, el kellett érni, hogy a belső visszaverő felületek ne legyenek tökéletesek, azaz a fény ne tudjon minden esetben a határszögnél nagyobb szögben visszaverődni. Ezt a felületen kiképzett apró kiszögelések, prizmák által lehet elérni, így amikor a fény egy ilyen apró prizma felületére érkezik, a határszögnél kisebb szögben esik be, így ott ki tud lépni a fény egy része az anyagból, azaz világít ott, ahol a kis prizmák találhatóak.

Ez eddig elég tudományosan hangzik, de a megvalósítás már közelről sem kíván ennyire tudományos módszert, vagy eszközt J

A penge anyagának víztiszta plexit választottam, és nem bajlódtam a kivágásával, mivel egyrészt jóval nagyobb (tábla) anyagot lehetett csak kapni, mint amire szükségünk lett volna, és a vágással is sok meló lett volna, így egy vektoros rajzprogramban (Coreldraw) megrajzoltam a penge alakját és egy erre szakosodott cég 1 nap alatt kivágta az átküldött terv alapján a pengéket. Így tökéletesen egyformák lettek és olcsóbban jött ki, mintha saját magam próbálkoztam volna.

Ezután jött a fentebb már említett nehéz és hosszadalmas eljárás, mellyel a plexi felületén kialakítottam a sokszázezer kis prizmát. A célszerszám, amivel ez megvalósítható nem más, mint a smirgli, azaz csiszolóvászon J

Azt a felületet ahol a fény belép majd nem bántottam, de a többi felületet szépen átcsiszoltam változó irányból, egészen addig, amíg szép egyenletes „tejüveg” felületet nem kaptam. Ami látszatra egy matt felület, a valóságban, ha nagyítóval nézzük, egy érdes felület, ha pedig mikroszkóp alatt néznénk rengeteg sokszögű prizmácskát látnánk.

A penge előkészítése így megtörtént, már „csak” a megvilágítására kellett valami erős zöld fényt kreálni, ami ki-be kapcsolható és elemmel, kapcsolóval, világító alkalmatosságokkal együtt elfér a kézre erősítendő csuklópánt szerűségben.
Elemként egy 9 voltos elemet választottam, mivel elég kicsi és kompakt ahhoz, hogy elférjen, valamint az elemcsatlakozó is könnyen beszerezhető hozzá.

A világítást zöld LED-ekkel alakítottam ki. Itt térjünk ki egy kicsit arra, mi is az a LED ( Light-Emiting Diode).
Korábban, ha fényforrást akartunk valamibe beszerelni Edisonnak és néhány vele kortárs feltalálónak hála, rendelkezésünkre állt a villanykörte (Itt olvashatsz róla bővebben http://index.hu/tudomany/til/2015/03/03/edison_evtizedekre_visszavetette_az_elektromossag_fejlodeset/).

A villanykörte nem más, mint egy légüres teret biztosító üvegbúra, amiben egy elektromosan vezető (korábban szénszál, ma általában valamilyen Wolfram ötvözet) szál van elhelyezve, ami az áthaladó áram hatására felizzik. Mivel a burában vákuum van, (így nincs oxigén sem) az izzószál nem tud oxidálódni, azaz elégni, és így viszonylag sokáig használható marad. A hátránya, hogy az általa használt energia csak egy részét (2-5%) alakítja fénnyé, az energia többsége az izzás által keltett hőre megy el. (A világ legrégebbi, máig működő izzója több mint 100 éve világít egyfolytában egy amerikai tűzoltóságon, sőt saját Web kamerája is van: http://www.centennialbulb.org/cam.htm )

A modernt technológia egyik vívmánya a LED, ami esetében egy félvezető (dióda) bocsát ki fényt, amit hideg fénynek is neveznek, mivel ezen esetben a befektetett energia javából fény lesz és csak töredéke alakul át hővé. A fény színe a félvezetőt szennyező (direkt belekevert) anyagoktól függ. Elsőként piros, sárga, majd a zöld LED jelent meg még a 70-es években, majd a 90-es években sikerült előállítani a kék LED-et is így lett lehetőség fehér fényt is létrehozni (piros, zöld, kék LED-ek egyszerre használatával). A technológia fejlődésével létrejöttek az úgynevezett „nagy fényerejű” LED-ek, melyek közel azonos áramerősség hatására jóval nagyobb fényerőt biztosítanak. Nos nekem ezen nagy fényerejű LED-ekből kellett egy jó pár tucat ahhoz, hogy elérhessem a kívánt világító hatást, mely már egy színpadon is élvezhető minőséget nyújt majd a plexipengéknek.

Mivel a penge megvilágítandó felülete (a kéznél lévő vége) elég pici volt (3mm*12 mm) sima LED-ekből alig pár darab fért volna el, ami még nagy fényerejű esetén is kevés lett volna, így úgynevezett SMD LED-eket vettem.
A sima LED-ek egy 3mm, vagy annál nagyobb átmérőjű műanyagházba vannak beleöntve és az aljukon lógnak ki a pár centis érintkező vezetékek. Az SMD technológia lényege, hogy az ilyen technológiával gyártott alkatrészek mérete a töredéke a hagyományos „lábakkal” ellátott alkatrészeknek, nincs lábuk, az alkatrészt a hordozó felületre ragasszák és a végükön lévő pici érintkező felületekkel forrasztják a helyükre.

Hagyományos lábakkal ellátott alkatrészek.

SMD alkatrészekkel szerelt áramköri lap

SMD LED:

Egy SMD LED mérete morzsányi, nem kézzel végzett szereléshez gyártják, robotok szerelik be pl. egy okos telefonba, de ma már szinte minden kisáramú eszköz SMD alkatrészekkel készül.

Mivel egy LED esetében nem elég csak az izzólámpáknál használatos, hány Voltos és hány Wattos adat, és nem lehet őket simán az elemre rákötni, kell egy kis számolás.

Egy átlagos LED (legyen az kis vagy nagy fényerejű) 10 mA (mili Amper) áramerősséget kíván. Ez az az áramerősség, amikor a maximális fényerőt leadja. Ennél kisebb áram esetén csökken a fényerő, nagyobb esetében, pedig melegedni fog és károsodik. Szélsőséges esetben, ha csak simán rákötnénk egy 9 V-os elemre, 1 perc sem kellene ahhoz, hogy tönkremenjen, így korlátozni kell az áramot, amit egy megfelelő értékű ellenállással állíthatunk be.

A használt képletek melyekkel kiszámíthatjuk, a villamosságtan egyik alap törvényére, Ohm törvényére alapulnak:
Az ellenállás értékének kiszámításához R = U / I , ahol az „R” az „Ellenállás” értéke Ohm-ban meghatározva, az „U” a „Feszültség” Voltban megadva és az „I” az „Áramerősség” Amper-ben megadva.
Az ellenállás teljesítményének kiszámításához P = U * I , ahol a „P” az a „Teljesítmény” Watt-ban megadva, az „U”, és az „I” pedig a korábban már taglalt „Feszültség” és „Áramerősség”.

Egy LED (általánosítva), akkor világít a legjobban, ha 10 mA áram folyik rajta keresztül.

Ha csak egy LED-et szeretnénk használni, akkor a hozzá kellő ellenállás kiszámítása az általam választott 9V-os telep alapján az alábbiak alapján alakul.

U = 9V (ha más telepet használunk, akkor annak a feszültségét kell ide beírni)
I = 0,01 A (azaz 10 mili Amper)

R=U/I --- R = 9/0,01 azaz 900 Ohm. Mivel pontosan ilyen értéket nem kapunk, az 1000 Ohm azaz 1 Kohm (Kilo Ohm) is megfelelő lesz, de ha a boltban a pontos értéket mondjuk, adnak hozzá legközelebbi értéket.

Amit meg kell még határozni (bár 1 LED esetén nem számottevő), hogy az ellenálláson átfolyó áram alapján mekkora teljesítményű (Watt) ellenállás kell. Ha kicsi a teljesítmény a rajt átfolyó áramhoz képest, az ellenállás melegedni fog, ami lehet akár 100 vagy annál több Celsius fok, így azon kívül, hogy az ellenállás tönkremegy (ha az ellenállás tönkremegy akár a LED-ek is tönkre mehetnek), égési sérülést, de szélsőséges esetben akár tüzet is okozhat.

U = 9V
I = 0,01 A
P=U*I ---- P = 9 * 0,01 azaz 0,09 W. Mivel ilyen Watt értékű ellenállást nem lehet kani a 0,5 vagy 0,75 W-os ellenállások tökéletesen megfelelnek erre a célra. Itt is igaz, hogy elég, ha megmondjátok a boltban mi jött ki eredményként és adnak a hozzá legközelebbi értékből, de az sose baj, ha nagyobb, a Watt érétkű. Inkább nagyobb legyen, mint kisebb, a már említett melegedés elkerülése végett.Ha a lenti 1 LED-es kapcsolást akarjuk megvalósítani, akkor a boltban 1 Kohmos és 0,5 W-os ellenállást kell kérni, amit sorba kell kötni a teleppel, és a LED-del és ha akarjuk egy kapcsolóval. Ügyelni kell a LED megfelelő bekötésére, mert ha fordítva kötjük be nem fog világítani (tönkre nem megy, csak nem világít)

A boltban lehet kérdezni fogják, milyen tűrésű ellenállást kérünk, erre válaszként a „legolcsóbbat” mondjuk, de ha nagyon hozzáértőnek szeretnétek tűnni, az 1%-os tűrés is jó válasz J.

Mivel nem egy LED-et, hanem 12 db-ot akartam használni el kellett dönteni, hogy sorba akarom kötni a LED-eket, vagy párhuzamosan.

Soros LED kapcsolás 4 LED-el (ha 12 akkor egymás után 12-t kell bekötni, stb.)

Párhuzamos LED kapcsolás 4 LED-el (ha 12 akkor 12 LED-et kell párhuzamosan kötni stb.)

Ha sorosan kötjük, az áramkörben az áramerősség végig 10 mA, de mivel minden LED 3 V-os feszültséget kíván a megfelelő működéshez, a telep feszültségének 3V*LED-ek száma, azaz 36V-os telepet kellene használni.

Mivel nem akar senki egy kisebb aktatáskát maga után cipelni elemkészlet gyanánt, így ebből adódik, hogy a nekünk a megfelelő kapcsolási metódus a párhuzamos kötés, amikor az áramkörben a párhuzamos kötés miatt az össz áramerősség 10mA * LED-ek számával. Azaz 120 mA.

A számítás az alábbiak alapján alakul.

U = 9V
I = 0.12 A (0,01 A * a LED-ek számával)

R=U/I --- R = 9/0,12 azaz 75 Ohm

Mivel 120 mA már számottevő lehet, meg kell határozni az ellenállás teljesítményét is.

U = 9V
I = 0,12 A
P=U*I ---- P = 9 * 0,12 azaz 1,08 W. Ami kerekítve 1 W. Ez melegedni fog picit, így inkább kérjünk 2W-ost, felfelé eltérve a kapott értéktől.

Aki pontosabban szeretné kiszámítani a szükséges ellenállás értékét, alább található egy nem ”közelítő” számításra használható Weblap. A fenti magyarázatban nem akartam belekeverni a plusz dolgokat, és „leadni” a Villamosságtan alapjait, és megfelelő értékeket kapsz így is, de ha pontosan akarod, akkor a honlap mindent kiszámol helyetted.

http://www.bsselektronika.hu/index.php?w=AMEHBKhGHn

A kívánt fényhatás eléréséhez egy egységbe, 12 db nagy fényerejű LED-et szereltem. Az SMD alkatrészekkel elég nehéz dolgozni, mert aprók és vigyázni kell, nehogy túlmelegítsük, és ezzel tönkretegyük őket. Forrasztási tapasztalat elengedhetetlen, bár próbálkozni szabad J
A kézi szereléshez egy 8*os nagyítót használtam, és egy forrasztást könnyítő „harmadik kezet”

A forrasztópáka sem lehet akármilyen, hogy az alig 1 mm-es forrasztási felületeket szerelni tudjuk. Legjobb egy „tűpáka” vagy egy profi Weller páka aminek szabályozható a hőmérséklete (könnyen megsüthetjük a pici alkatrészt túl nagy hővel, vagy ha sokáig tesszük ki hőnek) és a legvékonyabb forrasztócsúcsot szereltem bele. (nekem Weller van, 30 éves de tökéletesen működik ma is :) )

Hagyományos (tompa nagy heggyel rendelkező) de a célra nem megfelelő páka

Úgynevezett tűpáka, hegyes, vékony forrasztócsúccsal

Weller Páka

A LED-eket egymás mellé tettem, felragasztottam egy pici hordozó felületre (vastagabb műanyagfólia),és az oldalukon lévő forrasztási pontokat egy melléjük fektetett drótdarabbal (egy ellenállás lába volt) oldalanként összeforrasztottam, így kaptam meg a plexi élére már felszerelhető LED egységet, aminek a mérete 2 mm * 15mm lett. Amikor elsőként bekapcsoltam próbaképp, méga pengékre való felszerelés előtt, engem is meglepett, milyen erős vakító zöld fénnyel világított, annyira, hogy bele sem tudtam nézni J

Innen már csak a készre szerelés következett. A LED csíkot meleg ragasztóval rögzítettem a plexi penge végére, és sorba kötöttem a kapcsolóval, elemmel és ellenállással. Kapcsolóként egy apró nyomókapcsolót használtam, amit egy kis műanyagcsőbe ragasztottam be és így marokra fogva pont a nagyujjunkkal lehetett ki/be kapcsolni. A kész egység igen frankón világított. J

-Balázs próbál a munkálatok közben :)